Makoldi Sándor 60. születésnapja alkalmából vállalta a Miskolci Galéria, hogy megrendezi az utóbbi évtizedekre visszatekintő kiállítását, hiszen az izmusokhoz nem köthető alkotó a magyar képzőművészetben a nemzeti karakterű festészetet képviseli. Művein az ókori kultúráktól a nálunk még ma is élő népművészetig tartó képírás nyelvén – mint Bartók zenéjében – a sajátosan magyar formaragozást írja át, folytatja a modern képzőművészet eszközeivel.
„Célom, hogy ne csak magyarországi, hanem magyar festészetet alakítsak ki. Hatvan évesen világosan látom, hogy a szerves műveltséghez kell kapcsolódnunk a mai életünkkel is. Formanyelvem, melyet napjainkban a népművészetünk reprezentál még, egylényegű a világ szerves kultúráiban meglévő képírás-beszéddel, így a Kárpát-medencei, sztyeppei elődeink ránk maradt alkotásaival is. Én e folyamatban nem a szétválasztást, hanem a gerincet, a folytonosságot keresem, s így a folytatás lehetőségét a jövő felé.” (Makoldi Sándor)