Marosán Gyula
(1915-2003) Tanulmányait 1931-ben a budapesti Iparrajziskolában kezdte, majd
Aba-Novák Vilmos iskolájában, a szolnoki és a kecskeméti művésztelepen
folytatta. 1946 után az Európai Iskolából kivált művészekkel létrehozta az
Elvont Művészek Csoportját, amelyhez Marosán mellett többek között Fekete Nagy
Béla, Jakovits József, Gyarmathy Tihamér, Lossonczy Tamás, Martyn Ferenc és
Marosán első felesége, Zemplényi Magda tartozott. Tárlataikat a Kállai Ernő
művészeti író által vezetett Galéria a 4 Világtájhoz nevű kiállító teremben
tartották. Marosán műveit a könnyed elegancia, a szabadság érzete és az öröm
jellemzi, „a korabeli magyar absztrakció talán legderűsebb fejezetét alkotja
meg”. Művein megjelenik a Kállai-féle „bioromantikus” irány, a bizarrnak
tetsző, lebegő organikus formák a „természet rejtett arcát”
érzékeltetik.
A csoport utoljára
1947-ben rendezhetett kiállítást a párizsi Salon des Réalités-ben, ám ezután sem
külföldön, sem Magyarországon nem kaptak több kiállítási lehetőséget. Marosán az
1949-ben bekövetkezett politikai (és művészeti) fordulatot követően – egy rövid
és kényszerű kísérletet leszámítva – nem kívánt alkalmazkodni a kultúrpolitika
által elvárt valósághű „szocreál” festészethez, művészetében mindvégig hű maradt
a non-figuratív alkotáshoz. A szabadon alkotni vágyó Marosán 1956 után elhagyta
az országot, és a kanadai Torontóban telepedett le.