Horváth Dániel kiállítása
Horváth Dániel (1980) időről időre visszatér a tájkép klasszikus toposzához. Ám a festményein megjelenő tájak mindig másodlagosak, tükröződések, kép a képben motívumok, vagy digitális glitch által torzítottak, miáltal többes jelentéssel bírnak, túlmutatnak a valóság leképezésén. Egy festmény eleve illúzió, egyfajta értelmezése az érzékszerveink segítségével észlelt valóságnak. A valóság pedig személyes preferenciáink folyamatos projekciója, nem más. Ezek a tájak sem mások, projekciók és spektákulumok egyazon pillanatban.