A platóni ideatan és a konceptualitás jelentik az alappilléreit Szücs András Másolat című kiállításának, amelyen a legáltalánosabb, evidensnek ható jelenségekre kérdez rá.
„… egy kocka ábrázolásmódjainak szám szerintinek vélt lehetőségei, egyáltalán nem szám szerintiek, hanem ugyanúgy a végtelenbe vesznek, mint azok a képi lehetőségek, melyeket oly magától értetődő módon elvetettünk. Tehát az a szándékunk, hogy mozdulatainkat,(…) a kockaábrázolásra korlátozzuk, a végtelen képlehetőségek káosza helyett, óhatatlanul a végtelen kockalehetőségek káoszába taszít minket. Persze bizonyos értelemben már ez is óriási előrelépés. Még ha egy szakadékba is…
Innentől pedig feladatunk egyértelmű: szakadatlanul kockaképeket ontani, míg egyszer csak rá nem bukkanunk A Kockára – ami persze eleve kudarcra ítélt vállalkozás, hiszen A Kocka nem egy kocka képe, nem is egy kézzelfogható „valódi” kocka, melyet szemlélve vagy elképzelve, egyszerűen csak át kell vinnünk a vászonra, hanem: egy szükségképpen ábrázolhatatlan geometriai képlet.
Amivel itt szembesülünk, az lényegében ugyanabból az ősszorongásból fakad, mely szerint testünkben nem Az Ember általános elve, hanem egy tökéletesen ismeretlen eredetű, többnyire szimplán csak létezésnek nevezett, materiális állandó vakvéletlene elevenedik meg, meghatározott minőségű és mennyiségű anyag pillanatnyi csoportosulásaiként.”