A kiállításon első pillantásra 12 portrét látunk, a portrékon arc és kézjeleket. Portrésorozatot, ahol a sorozat minden egyes darabja jelentéssel bír, mert mindegyik egy-egy nyelvi jel – töredék. A siketek és nagyothallók jelnyelvét felmutatva a tizenkét portré együtt egyetlen mondattá „olvasható”, nézhető össze. A jelnyelvet ismerő kiállítás-látogató számára az üzenet azonnal értelmezhető, a jelnyelvet nem ismerők azonban csak hosszabb idő elteltével, a kontextus és az utalások figyelembevételével tudják értelmezni a képeket. Megfordul a megszokott kommunikációs metódus. A „jelelők” beavatottá, a halló, beszélő nézők „kirekesztetté” válnak. A mondat egy dalsor, melyet a képen szereplő modellek soha nem hallhattak: „Még nincs lefutva semmi…”
