A végzős magyar hallgatók 1996 óta mutathatják be diplomamunkáikat múzeumi környezetben. A „Megmentett műkincsek” idén tizenkilenc végzős hallgató keze munkáját dicsérik: festmények, szobrok, bútorok, üveg és kerámia műtárgyak keltek új életre. A változatos megjelenés célja tudatosítani, hogy minden ránk maradt tárgyi emlék műfajától, pillanatnyi piaci értékétől függetlenül kulturális örökségünk része. A műtárgyak sokfélesége mellett a kiállítás külön érdekessége, hogy színes tablókon nyomon követhető a restaurálásuk teljes folyamata. A művészeti alkotásokat évszázadokon keresztül festők, szobrászok és kézműves mesterek javították, hiszen ők ismerték ezek anyagait, készítésük fortélyait, ők rendelkeztek a feladat elvégzéséhez szükséges művészi adottságokkal. A műalkotások növekvő megbecsülése hozta magával e tevékenység önálló szakterületté válását, a restaurátori szakma megjelenését. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen a restaurátorképzés nemzetközi viszonylatban igen korán indult (Bécs 1908, Vilnius 1922, Tomn 1946, Prága 1947, Budapest 1948). A tárgyrestaurátor-oktatók nagy részét és a gyakorlati munkához szükséges műhelyeket a Magyar Nemzeti Múzeum biztosítja. A hallgatók 1971-től egyetemi diplomát kapnak, 1999-ben pedig megkezdődött a doktori képzés. Hazánkban ez az egyetlen intézmény, amelyben restaurátor diplomát lehet szerezni. A képzés és a restaurátor szakma tartalma sokat változott az idők folyamán. Művelői nívós természet- és társadalomtudományos alapképzést kapnak, hogy a tárgyakon a beavatkozásokat művészi színvonalon, kiemelkedő minőségben végezhessék el. Ennek is köszönhető, hogy napjainkra a restaurálás-konzerválás új, interdiszciplináris szakterületté vált.
