Témaválasztásában néhány motívum akár valami fixa idea megjelenési formájának is tekinthető: a gombok (csoportképeken az arcok ekvivalensei), a meggyszemek, a fecskefészek, a dominó (képekre helyezve elidegenítő effektusként, de úgy is, mint képkeret), a könyv. A montázs és a kollázs egyfajta poszt-szürrealista gondolkodásra vall (Bálint mellett Max Ernst és René Magritte is szóba kerülhet), az időnként előtörő verbalitás viszont a konceptuális művészet iskolájára. Azonban a besorolhatóságnál jóval jellemzőbb a módszeresség: a figyelmes szemlélő számára kiderülhet, hogy a felsorolt motívumok laza asszociációs láncolatokként függnek össze – a dominó pöttyei kapcsolódnak a gombokhoz, a gombok a meggyszemekhez, ezek pedig a fontainebleau-i iskolából származó, jól ismert kettős női portrékhoz, ezeken is a hölgyek csupasz mellbimbóinak hangsúlyos motívumához.” (Beke László)