Külső és belső térképen
A fotósorozat tárgya a művész munkahelye és otthona között nap, mint nap bejárt útvonal, de nem pusztán úgy, ahogy azt a kamera látná, hanem ahogy a készítője tudatában összeáll az élmény, érzékeléssel és érzelmekkel. A cél a képzőművészet eszközeivel megmutatni azt, amire másként „nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható” (Radnóti Miklós szavait kölcsönözve).
Séta az elmében
„Három éve ezen az útszakaszon járok dolgozni, de lelkiállapotom és gondolataim mégis mindig kicsit mássá formálják az utat, más rezdüléseket, finomságokat, történéseket láttatnak velem. Mára ezek a részletek olyan összefüggő képpé formálódtak bennem, amelyek alapján egy saját térképet tudok rajzolni erről az útszakaszról, mely valószínűleg csak az én olvasatomban nyeri el értelmét, válik értelmezhető „térképpé”. Ez egy ún. mentális térkép, érzékeléseimet, elképzeléseimet tárja fel egy adott térről, helyről, melyek személyes tapasztalatok útján, valamint különböző külső és belső lelki folyamatok hatásaként alakultak ki” – fogalmaz a művésznő.
Az útvonalat 16-16 kép mutatja be a tárlaton, az oda- és visszavezető szakaszon egyaránt – válogatás az eredeti 72 darabos sorozatból. Mivel a téli időszakban a visszafelé vezető utat sötétben kell megtenni, ezért ezek a fotók negatívként jeleníti meg a tárlat, hogy hasonlóak legyenek egy éjszakai kamera felvételéhez.
