A kiállítás a Kádár-kor magyar művészetének egy eddig kevéssé feltárt és méltányolt szeletét mutatja be. Ezek az alkotások a hivatalos művészet és az avantgárd köztes terében születtek, sem az ideológiailag elkötelezett drámai pátosz vagy plein air realizmus, sem a direkten politizáló, nyugati trendekhez igazodó avantgárd látásmód nem jellemző rájuk. Ezzel szemben figurális, részletező elbeszélő kedv hatja át műveiket, amely magasfokú mesterségbeli kidolgozottsággal társul. E kör alkotói a szocializmus szürke hétköznapjaival szemben egy álomvilágot, mítoszok és mesék világából szőtt alternatív valóságot teremtettek műveiken. Előszeretettel archaizálnak, azaz követik a művészet klasszikus történeti korstílusait, főként a középkor és reneszánsz látásmódját. Ideáljuk Dürer grafikája és Van Eyck és Bosch festészete. Mágikus realista műveiken kaput nyitnak a valóság és képzelet között, a hétköznapi valóságot átjárják a csodaszerű elemek.
A tárlat három témakörre szervezve ad áttekintést e tendenciákról. A mítosz kapcsán az antik és keresztény mitológiához kapcsolódó feldolgozásokat láthatunk, köztük olyan műveket, amelyek (némi aktuális áthallással) Daidalosz és Ikarosz mítoszán keresztül a művész helyzetét és a menekülés lehetőségét gondolják újra (Hajnal Gabriella, Kondor Béla, Rékassy Csaba, Molnár Gabriella, Berki Viola, Pekáry István). A második nagy témakör, a história arról ad áttekintést, hogyan viszonyultak e művészek a történeti múlthoz, annak olyan átpolitizált hőseihez mint Dózsa, Zrínyi vagy Petőfi (Kondor Béla, Gácsi Mihály, Szemethy Imre, Somogyi Győző, Tulipán László) vagy Dürer művészeti örökségéhez (Gyulai Líviusz, Würtz Ádám). A válogatás kitér a a művész korabeli szerepére, megidézve a mesterember művész és a varázsló művész szerepeit (Szabó Vladimir, Gross Arnold, Kass János). Ez kapcsolódik a tárlat harmadik témájához, a meséhez, ami a mágikus realista művészek által teremtett alternatív kisvilágokból mutat be ízelítőt, ilyenek a színház, bábszínház, cirkusz és a vásári mutatványosok varázslatos közege (Ágotha Margit, Anna Margit, Galambos Tamás, Engel Tevan István) és a magánmitológiák utópisztikus világa (Kovács Tamás, Badacsonyi Sándor). A tárlaton a hatvanas-hetvenes évek művészi grafikáinak legkiválóbb alkotói vonulnak fel, de a rézmetszetek, rézkarcok, fametszetek és linómetszetek mellett festmények, kárpitok és ritkán látható, egyedi tárgyalkotások is láthatók.
