A mézesmadzag szó jelentését kutatva az interneten, nem bukkantam rá a tökéletes megfejtésre. Akkor jutott eszembe egy remek magyarázat, amikor reggel, a belvárosi lakásunk erkélyén állva egy hatalmas méhrajt pillantottam meg, akik egy vékony faág körül rajzottak – mint méhész barátom felvilágosított –, az anyát védve egy hatalmas labdaformában összetömörültek, arra várakozva, hogy a dolgozók egy megfelelő helyet találjanak a családnak, ahol a mézkészítést gyakorolhatják, vagyis szaporodhatnak, és felkészülhetnek a télre. Saját magam gyártotta magyarázat a mézesmadzagra abból a történetből születhetett, ami szerint a méhrajokat cukrot tartalmazó kosárba, nagyobb dobozba lehet befogni. Lehetséges, hogy az első méhrajt – készített cukor híján – mézes madzagra csábították, és tették be egy kaptárnak megfelelő fonott kosárba, azaz az új otthonba.
Szemző Zsófia a kiállítótérben teremt lehetőséget arra, hogy a galéria közepén felépített faházban működő ingatlanügynökségben, és egy internetes blogon minden látogató leírja az álomházát, és nyilvánossá teheti vágyait. Mindeközben a művész és barátai, ismerősei segítségével elképzelt házakat nézhetjük meg az apró faház körül a falakon. A megálmodott házak Szemző Zsófiától megszokott szürreális költői érzékenységgel és finomsággal kidolgozott akvarellekben valósulnak meg.
A másik a Külvárosi koktél, amely a grafittal megrajzolt sivár városi környezetben megjelenő hagyományos emberi tevékenységeket ellenpontként, eleven, színes akvarellfoltokkal jeleníti meg.
A harmadik a Női munka–Férfi munka, amely humoros formában tárja elénk a két nem által hagyományosan végzett munkákat. Egy szorgos női kéz egy traktort formázó fali díszt köt, amely motívum (a traktor) a kiállításon a közönség által ehető pogácsaformában is megelevenedik, nem is akárhogy: egy szalmabálán tálalva.
