Ez a kiállítás azért különleges, mert Carla van de Puttelaar valahol Nan Goldin és Vermeer közötti területen dolgozik, ami valjuk meg, igen nehéz. Nőként, saját nemének testét állítja képeinek középpontjába, de a megközelítést látva önkéntelenül is egy vermeeri világ kerül előtérbe, a kékek és a rószaszínek ilyen sajátos használatával és azzal a szemléletbeli rokonsággal, hogy szinte voyeurként, a test apró sebein, horzsolásain keresztül vizsgálja képei tárgyát. Sebezhetőség, tökéletlenség, ami mégis, vagy talán éppen ezért áll össze, egy nagyon szigorú rend szerint, képpé. Carla van de Puttelaar, ezzel a látásmóddal egyszerűen friss a kortárs fotográfián belül. Carla a Gerrit Rietveld Academie-n végzett 1996-ban, ahol a a legjobb mesterek kezei alatt tanult. Képei a kortárs holland fotográfia legfontosabb alkotásai közé tartoznak, és az Akzo Nobel alapítványtól kezdve a Zoetendhal gyűjteményig számos helyen megtalálhatók, neve ismerősen cseng minden jelentős vásáron.