Andreas Fogarasi és Christian Kosmas Mayer
megnyitó: szeptember 8-án 18-20 óráig
Az esemény a szabadban, a Vintage Galéria előtti utcaszakaszon zajlik. A kiállítótér egyesével, az egészségügyi óvintézkedések betartásával látogatható.
Az esemény a szabadban, a Vintage Galéria előtti utcaszakaszon zajlik. A kiállítótér egyesével, az egészségügyi óvintézkedések betartásával látogatható.
„A Vintage Galéria tárlata Andreas Fogarasi (1977) és Christian Kosmas Mayer (1976) alkotásait mutatja be. A múlt és a jelen morfológiájának vizsgálata mindkét művész alaptevékenységéhez tartozik, munkáikban közös a megőrzés és az újrafeldolgozás stratégiája, a kreativitás és a hatalom viszonyának vizsgálata, a kultúrában is tapasztalható entrópia tudatosítása. Fogarasi és Mayer a széthulló világban a lassítás lehetőségét, a köztes pozíciókat keresik: a szilárd nézőpont és a helyváltoztatás, a véletlen rátalálás és a módszeres kutatás, a bontás és az építés között. Mostani kiállításuk a múlt egy-egy eltemetett vagy mára elfeledett részletéből kiindulva olyan általános fogalompárokig vezet el, mint az elrejtettség és a láthatóvá tétel, az eltörlés és az újraírás, vagy a tudás eltűnése és megőrzésének lehetősége. Mindkettőjüket a láthatatlan struktúrák érdeklik: a hatalom vagy akár az idő szerkezete; a vázak és tartóelemek változása és állandósága, s mindezekből kiindulva a múlt és a jelen egymásba metsződése.
Andreas Fogarasi Envelop című sorozatának újabb darabjaiban a magyar munkásmozgalom témáit megörökítő, 1960-as években készült grafikák jelennek meg. Fogarasi különböző méretű, kézzel hajtott boríték-keretekbe foglalja az egykor esztétikai és ideológiai nevelésre szánt grafikákat. Gesztusával a grafikusművészek múltbéli helyzetét, elképzeléseit és viszonyrendszereit idézi meg a jelenben; a feladatteljesítés és a meggyőződés, a megfelelés és a művészi szabadság egykori bonyolult dilemmái pedig ma is elevenek. Christian Kosmas Mayer faragott faoszlopai az NDK hetvenes években létrejött szimbolikus épülete, a berlini Palast der Republik lebontása nyomán, 2012-ben bukkantak felszínre; eredetileg 300 évvel korábban kerültek a föld alá, a mocsaras talajban cölöpökként támasztották alá az egykor e helyütt állt porosz királyi kastélyt. Mayer a funkció nélkül maradt és aukcióra bocsátott tartóelemeket megvásárolta, majd a kastély egykori díszes lépcsőházi atlaszfiguráinak fotói alapján modelleket készített, s a szoborrészleteket kicsinyítve, nyersebb formában egy fafaragóval a cölöpökre faragtatta. Az elmúlt rendszerek reprezentációs mintázatainak metamorfózisai ma akkor válnak különösen aktuálissá, amikor a hatalom a múlt egyetlen nézetét kiemelve új épületeit régi ruhába öltöztetve, történelempolitikai eszközként használja.”
Mélyi József