A KIOLVADÁS c. kiállítás egy fiatal festőnő, Miklós Hajnal (1977) legfrissebb munkáit mutatja be. Könnyed, finom akvarell-vásznai az ember és a természet kapcsolatát hívják életre. A szabadon hagyott vászon-felületek, a fények és a tiszta színek egyszerre ragadják meg a kézzelfogható látványt és az anyagtalanságot. Központi szerepet töltenek be a fenyők és a nyírfák, amelyek egyfelől a képzőművész személyes emlékeit idézik, másfelől felébresztik a városban élő ember vágyakozását a zöldbe, főleg ilyenkor, a tél elmúltával.
Miklós Hajnal szülővárosa, Gyergyószentmiklós közelében kezdte megfigyelni és lerajzolni az őt körülvevő világot, elsősorban a természetet. 2000-ben felvételt nyert a Magyar Képzőművészeti Egyetemre, ahol 2006-ban diplomázott. 2005-ben Erasmus ösztöndíjjal Valenciában (Spanyolország) dolgozott. 2004-ben elnyerte az Első Josef Albers díjat, 2007-ben a Budapest Galéria művészeti alkotói ösztöndíját Gyergyószárhegyre, majd 2008-ban a szentendrei Barcsay-díjat.
Miklós Hajnalt leginkább az ember és a természet viszonya foglalkoztatja, megragadják az olyan motívumok, mint például a farkas, a nap, vagy a fa, amelyek egyszerre bírnak számára személyes tartalommal és ugyanakkor szimbolikus értékük is van. Hatással voltak a művészre a régi hagyományok is, ahogyan például nagyapja egy-egy nyírfát ültetett minden gyermek megszületésekor.
Miklós Hajnal mintegy barátként tekint a fákra, olykor késztetést érez arra, hogy átölelje őket, hallgasson velük, mintha bölcsen válaszolni tudnának az elhallgatott kérdésekre. Nyomon követhető az évek során, hogy eleinte egymás mellé festette a fát és az embert, aki előbb háttal fordult, majd szembe fordult a fával, mígnem teljesen eggyé nem váltak egy-egy alkotáson.
A látványt csupán néhány vonással, de hűen megragadó akvarellmunkák könnyedén és nagyvonalúan adnak teret egy-egy jelenetnek, amelyben szerepe van a vászon szabadon hagyott felületeinek, a fénynek és a tiszta színeknek. A kézzelfogható és a finom, anyagtalan világot szeretné így kifejezni a képzőművész.
Miklós Hajnal a jelenlétet, a pillanatot próbálja megragadni és közben az ember helyét ábrázolni a természetben, választ keresve arra is, hol érezhetjük magunkat igazán otthon.
