Apró színpadok, makettek, modellek sorakoznak a térben, mindegyik már valahol nagyban, a valós méretekben színházi játéktérként működik. Szcenikai tervek, miniatűr világok, piciny színházi terek, varázslatos szerkezetek, melyek modellezik a nagyot, az igazit.
Látványtervezők és szcenikusok készítették ezeket az ékszereket, hogy megmutassák kicsiben álmaikat, elképzeléseiket egy-egy előadás, mesei helyszín elkészítésénél. Itt kicsiben minden olyan, mint majd nagyban. A szcenika a színrevitel művészetét, módszerét jelenti. A makettek tehát építmények, a színpadterek plasztikus tervének papírból, fémből, fából, textilből képzőművészeti igényességgel való kicsinyített bemutatása.
A színpad látványvilágával foglalkozni az egyik legizgalmasabb alkotói folyamat a színház „csinálás” során. Ma már sok művész vallja, hogy az előadások díszletei a rendezéssel egyenértékű művészi állítások, hitvallások.
Maketteket láthatunk Bodor Judittól, Fekete Dórától, Fodor Violától, Matyi Ágotától, Boráros Szilárdtól, Majoros Gyulától, Grosschmid Eriktől, Mátravölgyi Ákostól, Korngut – Kemény Henriktől, Daróczi Sándortól, Koós Ivántól.