/”Rettenetes félelemben éltünk, senki nem tudta, mit hoz a holnap. Bármit tettél, nem láttad mi az értéke. Könyvet írsz, de a szirénák megszólalnak, le kell menni a pincébe./
/Mi végre a könyv? És milyen a fájdalom színe? Én úgy láttam, fehér”./
Mladen Stilinović horvát konceptuális művész munkáiban a hetvenes évektől végighúzódik a kérdés, hogy lehetséges-e a nyelvi és vizuális jelek leválasztása az ideológiáról, megfoszthatóak-e a szimbólumok, színek, szlogenek politikai és művészeti kontextusuktól? A kontruktivizmus vagy a szocialista realizmus — úgy is mint e régióban meghatározó szélső értékek — szimbólumainak újrahasznosítása egyszerre utal vissza az eredeti kontextusokra és függeszti fel azokat. A kommunista rezsim nyelvjátékait jól ismerő, a kapitalizmusét némi távolságtartással vizsgáló művész munkái ironikus és gyakran melankólikus kommentárok a kisajátítás esztétikájához.
A délszláv háború idejére visszanyúló elmélkedés a fájdalomró l szóvá teszi a leírhatatlant: a vissza-visszatérő „bol” (fájdalom) szó a kiállítás meghatározó vizuális eleme. A galériában bemutatott, apró, hétköznapi tárgyak sokaságából felépülő, szinte monokróm kollázs-installáció az elmozdulások, megfeleltetések, ismétlések dinamikáját használva beszél a csendről, az intimitásról, és a fájdalomról: a fehérről.
Mladen Stilinović: Fehér hiány
A kiállítás kurátora Erős Nikolett. Megnyitja Mélyi József kedden 19 órakor.