„Mitől annyira egyedülálló ez a kis országrész Európában? Talán egyedül itt érhető el és érthető meg a köztes lét érzése. Egyik faluban még szinte a motorizáció előtti fejlődési szinten élnek, dolgoznak az emberek és beszélik anyanyelvükként a magyart, nem sokkal odébb már a XXI. század minden vívmányával és terhével megáldva már csak arra emlékeznek, hogy a nagyszüleik magyarul imádkoztak.
Nem csak fotográfusként jártam-járok a Kárpátokon túlra, hanem elsősorban egy magyarországi civil szervezet elnökeként, keresztszülőként, a moldvai csángó magyar oktatási program támogatójaként.
Más világ: a Szeret völgye toleranciát, alkalmazkodást tanít. A 300 évnyi magukra hagyatottság megtanította a csángómagyarokat túlélni. A kívülről jövő és a spontán asszimiláció egyaránt előrehaladott. Hogy meg tudjuk-e állítani, nem rajtunk múlik. Nagyobb erők határozzák meg ennek a Krisztus-hívő, magyar ajkú népcsoportnak a sorsát. Mi talán hosszabbítani tudjuk ennek a köztes létnek az idejét. A képeim szubjektívek, a fotókról csángómagyarok, románok és romák néznek ránk. A kiállításon békében elférnek egymás mellett, ahogy a Szeret völgyében is, sok száz éve már.”
Hegedűs Dóra