Természetesen, mint minden eddigi Kieselbach-kiállítás és könyv esetében, itt is szerepet játszanak szubjektív szempontok. Kieselbach Tamás 1981-ben a Műcsarnoki tárlaton találkozott Molnár Sándor művészetével, és ez a találkozás olyan revelatív erejű volt számára, hogy azóta folyamatos műteremlátogatásokkal kíséri figyelemmel a festő munkáit, és 1998-ban ki is állított egy válogatást a művész képeiből a Budapest Art Expo keretében, a Műcsarnok félköríves apszisában.
Molnár Sándor célja a tisztán szellemi jellegű festészet megalkotása. A Képzőművészeti Főiskola tanári állását is elhagyta, hogy maga számára hiteles művész legyen, aki életáldozatot hoz művészetéért. Első szellemi mestere Hamvas Béla volt. „Az emberi élet leglényegesebb pillanata, a mesterrel való találkozás. Gyerekkoromtól gondoltam rá, egy öreg emberre, aki a létezés titkába beavat. Pontos képem volt róla. Kerestem. Huszonöt éves koromban találkoztam vele, harminckét éves voltam amikor meghalt.”
Molnár Sándor szerint a művész dolga a létezés egységének kimondása.
A Kieselbach Galéria kiállítása Molnár Sándor művészetéből két korszakot mutat be: a Metamorfózis (1975-1986) és a Tumo (1986 – 1993) néven ismert periódusokat.
