Az idei Köz.kemp tábor témája a vicc volt, ami elsőre könnyen tűnhet légből kapottnak, hasraütés- szerűnek a táborba járásra hajlamos közönség számára. Miért nem talál egy csapat fiatal művész adekvátabb témát a zavartalan falusi idillben való alkotáshoz ebben a különböző egzisztenciális-, társadalmi-, lokális- és globális krízishelyzetekkel teletűzdelt világban?
Aztán mégis: a válságra adott legjellemzőbb emberi reakció a szélsőséges viselkedés mellett a helyzetünkön való viccelődés. A humor az eszköztelenek eszköze kilátástalanságuk tematizálására. Ha már nincs mit tenni, legalább nevessünk még egy utolsót.
A válság megoldásához vezető társadalmi diskurzus csak szabályok mentén tud működni. Ezek a szabályok ritkábban organikusan alakulnak, gyakrabban tudatos (mesterséges) önreflexió végeredményeként. A vicc ilyen értelemben a diskurzust megelőző és meghaladó forma; nincs szüksége szabályrendszerre, de a már létezőt szívesen beépíti eszköztárába – hiszen alapvető természete a szabályok áthágása –, önreflexió helyett pedig a meta-szint kijelölésében van szerepe.
A humor reflexszerűen működik, nem igényel előkészítést, időben hamarabb jelentkezik, mint a párbeszéd és ezáltal megalapozza annak kereteit. Nem oldja meg a problémát, de gátlástalanul rákérdez. Ezért fél tőle, de használja olykor szelepként is az elnyomó hatalom: rajtunk aztán lehet nevetni, ismerjük a hibáinkat, nincs itt semmi látni való. Hangvétele lehet bántó, de funkciója minden esetben a szolidaritás, hiszen közös referenciákra épít, sőt tudatosítja azokat. Egyetlen feltétele a közös tudás, még ha látens is. Utóbbi esetben sokszor az evidenciák felismerése jelenti a humor forrását.
Az előbbiekből adódóan a társadalmi viszonyokat könnyedén feltérképezhetjük az adott társadalom humora mentén, de a válsághelyzetek természetét illetően is válaszokat kaphatunk segítségével.
A vicc és a művészet relációjában a értelmetlen tevékenység jelöli ki a közös nevezőt. Bár alapvetően más természetűek, eredőjük mindenképpen azonos. Praktikus szempontból nézve mindkettő értelmezhetetlen, mégsem képzelhető el emberi élet akár az egyik, akár a másik nélkül.
A tábori munka során a résztvevők jellemzően a humor axiómáira, a lehetséges hatásmechanizmusokra kérdeztek rá. A kiállításon részben az Erdőbényén készült munkák, illetve azok dokumentációi, részben pedig a tábor szellemiségét továbbgondoló alkotások szerepelnek.
Az értelmezéshez ajánlott befogadói attitűd a hangos nevetés, csendes kuncogás, a kacaj, röhögés, illetve hahota.
A kiállítás látogatható szeptember 7-ig minden nap 14 és 18 óra között.
A kiállítás a MŰTŐ és a 1111 által újranyitott Kende utca 1. szám alatti galériatérben kerül megrendezésre.
1111 Kende utca 1.
Résztvevők:
A. Fehér Vera Ács Johanna Bánfi Brigitta Erdei Krisztina Fekete Alexandra Gergely Dóra Kaincz Orsolya Kiss Richárd Kocsi Olga
Lázár Dóra Lázár Eszter Liter Zsófia
M. Kállai Kata Mórász Dávid Puszt Zsófia Szövetes Beatrix Sztrehalet Oxána Váczi Lilla
Workshop-vezetők:
Hecker Péter
Nemmivoltunk Crew (Bátory Péter, Fillér Máté, Szabó Ottó, Tóth Márton Emil) SZ.A.F (Szájjal és Aggyal Festők Világszövetsége, Fischer Judit, Mécs Miklós)
Előadók:
Bódi Lóránt, Forgács Kristóf (István Kovács), Hódi Csilla
Szervezők:
Hevesi Judit, Nyíri Julianna, Simon Zsuzsanna, Vékony Dorottya, Villing Dóra
Köszönet:
1111, Bognár Benedek, Fodor Dániel János, Hernyák Kristóf, Istvánkó Bea, Lukács Máté, Mátyássy Péter, Miletics Attila, MŰTŐ, Neogrády-Kiss Barnabás, Ongjerth Dániel, Pongrácz Ervin, Pólos Zoltán, Zalavári András
A kiállítás kurátorai:
Pálhegyi Flóra és Varju Tóth Balázs
