„Erőteljesen megszólítottak e különös nyelvezetű, számomra cseppet sem idegen művek, hiszen egyszerre szólnak az élet végtelen, zavarba ejtő komplexitásáról, az abszolút semmiről, a cél nélküli teremtésről és a halál érthetetlen jelenvalóságáról, bizonyosságáról. Arról a rejtélyes esszenciáról, ami a létünk lényege: élet és halál elválaszhatatlanságáról. Mózes Katalin képei nem kínálnak biztonságot, kényelmet, langyos elengedettséget, nem kínálnak ábrándokat, sem felületes válaszokat. Minden műve ugyanarról szól – az időlegességről, a veszélyeztetettségről és mégis: arról a képességről, hogy ha az ember akarja, megértheti létének törvényeit, folyamatait. Ahogy Mózes Katalin megfesti képeit, létrehozza kollázsait, dobozait, tárgyait, a stílusokban bőséges 20. század számos formaélményét megidézi a kubistáktól, dadaistáktól, szürrealizmustól át a geometrikus és lírai absztraktokig. Mégsem eklekticizmus, mégis összeáll egységes egésszé és valószínű ez a jelen ezredforduló első évtizedének egyik lehetséges művészi magatartása.”
(S. Nagy Katalin)
A kiállításhoz kapcsolódóan szeptember 1-én, pénteken, a Galériában beszélgetésre kerül sor Mózes Katalin festményeiről.