MOZGÁS ’09 – Művészet a Tudomány határán című kiállítás-sorozat kezdő tárlata
MOZGÁS ’09
Művészet a tudomány határán
Kinetikus művészeti kiállítás-sorozat a Millenárison a RadaR – Európai Kortárs Művészetért Egyesület közreműködésével. A kiállítás-sorozat célja a mai tudományos, technikai és ipari eredmények, technológiák és eszközök teremtő, művészi felhasználásának bemutatása és szerepeltetése a vizuális kultúrában.
Kinetikus művészet (kinetic art)
A kinetikosz görög szó, jelentése mozgással kapcsolatos.Ez a meghatározás a valóságos vagy látszólagos mozgást megtestesítő művészet megnevezése. A „kinetic art” ötlete a 20-as években merült fel először, de főleg az ötvenes évek végétől kialakuló nemzetközi irányzat, amely az op-art illuzionista kinetikus hatását valódi térbeli-fizikai mozgásformákká fejlesztette. A terminus azokra a műalkotásokra is alkalmazható, amelyek fényeffektusokkal teremtik meg a szemlélő számára a mozgás illúzióját.
Pócsy Ferenc (1942)
Fizikus, Kinetikus szobrász
Eredeti szakmáját tekintve villamosmérnök, egyetemi oktató.
A MODELL, „ami annyira jó, hogy Haraszty István is megnyalná az ujját.”
Pedig a képlet egyszerű. Végy egy 4 egyenlő oldalú háromszögből álló piramist, az előlapot távolítsd el, nyisd ki, a maradék 3 háromszöget béleld ki tükörrel, majd mindhárom lapon fúrj egy-egy lyukat, és várd a csodát. A nyílásokon egymás után egy-egy 30 cm-es fém rúd bújik elő, megállnak a valós és virtuális térben, majd a pneumatika sziszegésének kíséretében a rudak hirtelen visszahúzódnak üregükbe.
A mobil mutatványa közben a rudak kilökött, álló állapotban egy olyan objektet formáznak, szabályos alakzattá állnak össze a sokszoros tükröződés által, ami – ha jól számolunk – 8 egyenlő oldalú háromszögből és 6 négyzetből áll. De ez csupán pillanatnyi illúzió.
Magyarósi Éva (1981.-)
képzőművész
Az eddig döntően videóművészként ismert Magyarósi Éva Hanne című rövidfilmjének bemutatásával, amely első díjat nyert az
Oberhauseni Rövidfilmfesztiválon, tetten érhető sajátosan markáns, egyszerre szép és viszolyogtató képi világa. A csak látszólag egyszerű technika által előidézett könnyed érthetőség illúziója pillanatok alatt fordul át a lelki görcsöket kibogozni próbáló fészkelődéssé. Mintha csak egy pszichológiai vizsgálat során született gyermekrajz-sorozat tanúi lennénk, amely olyan belső félelmeket, szorongásokat testesít meg, hogy maga az orvos is visszahőköl. Félreértés ne essék, a képek kétségtelenül szemet gyönyörködtetőek, a néhol nyomasztó szürkeségéből kicsillanó kék és vörös jótékony kompozíciója mágnesként vonzza a tekintetet, ezzel együtt azonban briliáns módon kegyetlenek is.
Az Oberhausen-i fesztivál indoklása szerint „a két férfi közötti őrlődésről szóló személyes élményen alapuló történetben a rendező szédítő vizuális világot hoz létre. A szándékoltan giccses képek felszíne alatt megbújik a tragédia: ha nem tarthatok meg egy férfit, muszáj elpusztítanom, felfalnom őt.” A Hanne alapjául szolgáló történetet is Magyarósi jegyzi. A novella 2005-ben a Fiatal Írók Szövetségének irodalmi pályázatán próza kategóriában harmadik helyezést ért el, és megjelent a Prae irodalmi folyóiratban is.
Az oberhausen-i babérok előtt a Hanne már az Iparművészeti Egyetem rektori kitüntetésében is részesült. A fesztiválkarriernek a Cottbus-i Fesztivál volt az első állomása, azóta pedig meghívást nyert a Detmold-i Rövidfilmfesztiválra Németországba és a Bulgária Nemzetközi Rövidfilmfesztiváljára is.
A Hanne fényképezéséért Csáki László felelt, a filmben pedig feltűnik Lidija Skenderovic és Magyarósi Éva mellett Szilágyi Kornél is. A Hanne zenéjét Arvo Part Spiegel im Spiegel dallamainak a felhasználásával készítették.
Magyarósi Munkáira jellemző, hogy a női lélek rejtekeiről, a testről, az érzelmekről mesél, fura álmok és megélt szituációk többszólamú történeteit mutatja meg. Videói, mint rajzai, akár vizuális naplóként is értelmezhetőek. Ebben a világban a hogyan és a miért nem annyira fontos, mint a kontextuson kívül kerülés felismerésének fájdalma. A figurák ruhájuk miatt könnyen kódolhatók, a nagyvárosi kozmoszból zuhantak Magyarósi kamerája elé, aki bátran kísérletezik az anyagokkal, kivág, ragaszt, majd átfest, és keze nyomán a hatalmas töredékek izgalmas, plasztikus felületté változnak.
A kiállítássorozat létrejöttét a Millenáris és a NKA Képzőművészeti Szakmai Kollégiuma támogatta.
