A kiállítás anyaga része a Vass László gyűjteménynek.
A tárlaton szerepelnek Ritter Doron, Lucien Hervé, Keleti Éva, Lábady István, Molnár Edit, Reismann Mariann, Simon Csilla, Szendi Horváth Éva, Szlukovényi Tamás, Tóth István munkái.
Népszerű felfogás az, hogy a portré nem az eredetire hasonlít, hanem ahhoz a képhez, ami a portré készítőjének fejében az adott emberről összeállt. Ezt a fejében lévő képet alátámasztja, kiemeli a szerző, a számára nem annyira fontos elemeket pedig háttérbe szorítja.
A Vass László és Szelényi Károly munkájának eredményeként létrejött kiállítás darabjai sem véletlenül elkapott pillanatfelvételek, hanem komponált képek, azaz Barcsay Jenő, Deim Pál, Szervátiusz Tibor vagy Kassák Lajos mint Művész szerepel a fotókon; s mi meg, akik a fényképeket nézegetjük, mögéjük látjuk festményeiket, mindazt, amit róluk megtanultunk, még a művészekről kialakított sztereotípiáinkat is. Az itt kiállított portrékon gyakran látni a vásznat, a műtermet, ami egyértelművé teszi, hogy az ábrázolt személy művész. Vannak azonban képek, amelyek inkább a szerep mögött rejlő embert, az esendőt vagy a nagyszerűt mutatják nekünk. Ebből a szempontból talán az a Tóth Menyhértről készült kép a legizgalmasabb, amelyen az idős mester az öregedésnek kiszolgáltatva alig emlékeztet a mellette lévő képeken műtermében látható festőre.
A tárlat egyfelől dokumentációs értékkel bír, hiszen – Vass László koncepciójának megfelelően – fotókat közöl a Vass-gyűjtemény műtárgyainak alkotóiról; másrészt pedig önálló műalkotásként tárja elénk a portréfotózás remekeit.