Balogh Ádám alkotásai a lét kérdéseit boncolgatják, a tudatalatti mélységeibe visznek. A fényfoltok látomásszerű formává alakulnak, biztos pontot, kapaszkodót nem találunk sem a tájakban, terekben, sem az alakokban.
Kalocsai Zoltán tájai az emberi történelem és mitológia különböző korait idézik, az egyetemes szimbólumok szabad kezelésével saját rendszert hoz létre. Jellegzetes alakja képeinek álomcsapdájának vörös, reneszánsz ruhás hölgye.
Szabó Sipos Barnabás alkotásain valósak a tájak, de a természet vagy a város egy-egy részében felfedezi a szakrális jelentéseket, a mindennapokban a különlegest. Többszörös szimbólumokat használ: természet, városkép, ember és vallás.
Fekete József tájképei egyszerűen érthetőek, érezhetőek. Nem egy adott pillanat, élmény rögzítése, hanem önvallomás, a táj eszköz az érzelmek kifejezésére. Hangulatainak, belső érzéseinek keres színt és formát. A kevésbé fontos részletet elrejti, tájait lágy foltokból, fényekből építi fel.
Múzsák randevúja – Balogh Ádám, Kalocsai Zoltán, Szabó Sipos Barnabás, Fekete József kiállítása
Balogh Ádám, Kalocsai Zoltán, Szabó Sipos Barnabás, Fekete József képei képzeletünkbe, álmainkba vezetnek, történelem, mitológia, vallás egységére, összefüggéseire reflektálnak.