Nagy Karolina a megtévesztés eszközét használja galériánkban bemutatott legfrissebb munkáján. Nem a zeuxiszi értelemben vett valósághoz közelítéssel, ami a műalkotás kilétét szinte összetéveszthetővé teszi a realitás tárgyi eszközeivel, hanem pont fordítva. A sokelemes, áramkörrel összekötött, helyspecifikusan installált műegyüttes kiindulópontját ugyanis egy egyszerű pöttyös labda szolgáltatta. Pontosabban szólva kettő, hiszen a paraffinból mintázott, belülről LEDekkel megvilágított golyók kétféle méretben készültek, ahogy a gyerekosztály árukészlete ezt lehetővé tette. Ennél hétköznapibb már nem is lehetne!
És itt jön az a csavar, ami a trivialitástól fényévnyi távolságra repíti az anyagi megformáltságuk folytán egyedi műtárgyakká
avanzsált labdákat. Ugyanis játékról itt szó sincs. Legfeljebb volt, de ez is már csak a szétszórt halmaz magára hagyatottságából, a labdák teste ellen elkövetett deformitásokon keresztül érzékelhető. A nyomasztó hangulatot a piros alapon fehér típusszín fekete-fehérré tompítása is fokozza. Hiszen már maga a címadó jelzős szerkezet sem ígér sok jót: Fekete napok. Valóban, a fényből és kozmikus anyagból (a művész az alapanyagul szolgáló paraffinba műtermi koszt, vagyis porszemcséket is belesöpört, ezáltal nyerte azt a fényelnyelő „univerzális” fekete anyagot) gyúrt golyóbisok identitása megkettőződik egy másik rendszerbe való behelyettesítéssel: labda és/vagy csillag, játszótér és/vagy univerzum, tárgy együttes és/vagy galaktikus konstelláció. Ennek érzékelésében a gömbformához tapadó szimbolikus jelentésrétegnek az emberiség egész történetén végigvonuló hagyománya csak ráerősít és a címadás dekódolásának is fogalmi keretet nyújt.
A gömb az a tökéletes geometriai alakzat, amely magába foglalja az ember és a természet, a kozmikus ég és a föld, a makrokozmosz és mikrokozmosz kapcsolatát. Sőt, az elméletekben előfordult az emberi test szerveinek a Naprendszer bolygóival való metaforikus megfeleltetése is, mely a Napot a szívhez, a Holdat az agyhoz, a Merkúrt a tüdőhöz kapcsolja.
Évezredes spekulációk és archetipikus formaképzet egy rendhagyó plasztikai alkotásban, nem kevés design érzékkel és szinte alkimista anyagkísérlettel aktualizálódik a jelen tárlaton.
Német Szilvi