A „Maszkok” sorozat darabjai mozaik-szerű üveg mögé rejtett arcokról
készülnek. Ismerősökről, vagy felismerhetetlen lényekről, illetve
önmagamról.
Mindezt zárt, elkülönült térben, a „közelség távolságával”.
Itt egyszerre előtűnnek és elvesznek vonások, megváltozik az arc,
azonosíthatatlanul, ennek ellenére személyesen, már-már relief-hatást
mutatva, szinte kitapinthatóan… Utalva arra, hogy bár létünk bizonyos
terrénumokban egymástól elválaszthatatlan, mégis „megismerhetetlenek”
vagyunk mások-, de még önmagunk számára is…
Kiállításom egyben Skizológia című kötetem bemutatója is, melyhez
könyv-objektek társulnak. A tárlat gerince a kép és szöveg többféle
átjárhatóságával, összefonódásával, lehetőségeinek feltárásával
foglalkozik…