„Nehezen érte el a tavaszt, mondta János nagymamája, amikor a kertjében az egyik újjáéleszteni próbált növényre nézett, amit a hervadás elől a városból hozzá menekítettek az unokái. Most az unokák látogatóba jöttek, és mintegy mellesleg kisétáltak együtt a kertbe, leellenőrizni a növények új életét. János közben levideózta a hajdani szobanövényeket, valamint a mentésre és kertjére oly büszke nagymamát. A kiállításon látható, videófilmből kiemelt fotókat János nagymamájának mondatai kísérik.
Ágnes sokat utazik. A belvárosban dolgozik, a külvárosban él. Megfigyelni, átélni és elrendezni élete részleteit útközben is megtanulta már, szüntelenül telefonál, sms-t küld, szervez, gondoskodik, és ezalatt gyönyörű fotókat készít, az úgyis mindig a kezében levő mobiltelefonnal. A rendhagyó útinapló képei nem egzotikus kirándulások emlékét őrzik, a mindennapok budapesti útjainak állapotait mutatják. Fotóin tünékeny, törékeny, szellemes, másutt groteszk és lírai látomások váltják egymást.” (Csoszó Gabriella)
Palotás Ágnes és Dorcsinecz János a Kontakt Fotóművészeti Kurzusok mesterkurzusának hallgatói.