1920-1930 között Berlin volt a művészetekben újat hozó, a forradalmian avantgárd törekvéseket magába szívó, majd messzire kisugárzó európai kulturális centrum. A Berlinhez fűződő magyar irodalmi kötődések sokfélék, sokrétűek. Hol irodalmi szöveghelyként jelenik meg a város, mint pl. Márai Sándor Egy polgár vallomásai című művében, vagy Kosztolányinál az Esti Kornélban. Hol pedig az irodalmi művekben a fikció, az alkotás és a konkrét létélmények fonódnak össze, pl. Déry Tibor, Balázs Béla, Ignotus, Komjáth Aladár, Németh Andor esetében. A magyarok különböző időpontokban érkeznek Berlinbe, magányosak, vagy tudatos választás alapján szervezett csoportosulásokba tömörülnek és a magyar kultúra sajátos állomáshelyeit hozzák létre, ezzel a magyar és az nemzetközi kultúra közötti párbeszéd gyakorlatát valósítják meg.
A PIM kiállítása – korszerű effektek, díszletek segítségével – betekintést kíván nyújtani abba a speciális, alkotásra inspiráló nagyvárosi atmoszférába, amely Berlinbe ezreket vonzott, s amelynek kisugárzása máig ható. A tárlathoz filmvetítések, felolvasások, színházi előadások, koncertek kapcsolódnak.
