A kubikosok nem csak gátépítéssel, hanem többek között vasúti töltések és utak építésével is foglalkoztak az 1850-es, 60-as évektől egészen az 1980-as, 90-es évekig. A mára kiveszett foglalkozás a Dél-Alföldön óriási tömegeknek nyújtott megélhetési lehetőséget: az 1930-as években Csongrád munkaképes férfi lakosságának körülbelül fele ezt a foglalkozást űzte. A kiállítás címét egy kubikos nóta ihlette, mely azt bizonyítja, hogy sorsuk hányattatott volt: sem a parasztsághoz, sem a munkássághoz nem tartoztak, és munkájuk miatt gyakran úton voltak.
A Tari László Múzeum kiállításán a kubikos életmódot néprajzi és történeti szempontból egyaránt megismerhetik a látogatók. Bemutatásra kerülnek a mesterség tipikus öltözékei, mint a kalap és a kék nadrág, valamint a jellegzetes kubikos eszközök és szerszámok, mint a talicska, az ásó, a lapát vagy a hám. Emellett zeneszerszámokat, különböző használati tárgyakat és tipikus ételeket (lebbencsleves, keménytarhonya) is bemutatnak a kiállításon.
A kubikosság képzőművészeti emlékeivel is találkozhatnak az érdeklődők: különböző festmények és szobortervek mellett egy kubikos kerámia domborművet is láthatnak majd, melyet a csongrádi Síp utcai általános iskola épületéről szedtek le és mentettek meg az utókor számára.
