Nádler István (1938, Visegrád) a 70-es évek elejétől kibontakozó magyar absztrakció, strukturális és szeriális művészet egyik legkiemelkedőbb képviselője. Korai munkái az informel és a lírai absztrakció jegyében fogantak. Érzelmi-érzéki indíttatású festészetét később felváltja egy személytelenebb, intellektuálisabb szemlélet, és az 1970-es évek elejétől kibontakozó magyar hard edge egyik legmarkánsabb képviselője lett. Életművében meghatározó jelentőségű az a problémakör, amely a geometrikus forma és a dinamikus gesztus kettősségére épül: művei középpontjában a motívum keresése és megtalálása, majd visszatérő festői gesztusokban való megformálása áll. A kilencvenes évek végétől mai napig készült munkáiról elmondható, hogy a képen belüli finom egyensúlyokat megteremtő erő megjelenítéseire keresnek és találnak válaszokat.
