A társadalom egészét sokkoló és állásfoglalásra kényszerítő események képzőművészeti részről teljesen visszhangtalanok maradtak. Talán ezért is hatott reveláció-szerűen a médiában az a három kis etüd, amelyet Remake címen mutatott be Nemes Csaba idén tavasszal a budapesti Knoll Galériában. (Combino song, Túrórudi, Elindul a tank…).
A Fővárosi Képtárban újabb hét „fejezettel” kibővülő munka rövid, „klipp-szerű” jelenetei nem csupán a tavalyi ősz emblematikus pillanatait, az MTV ostromát, a tank elszabadulását elevenítik meg, hanem azt is, hogy a mai magyar társadalom számára igazából még szokatlan impulzusokat ki milyen nézőpontból élte át. Hogyan hatottak a történések „ostromlókra” és „védőkre”, az utca egyszerű emberére, közeli barátokra vagy az események elemzőire. Nemes Csaba az egyes jelenetek kiindulópontjaként a média által közvetített mozgóképeket, privát videókat, vagy a saját élményei alapján rekonstruált jeleneteket használja fel. A rövid, körülbelül egy perc hosszúságú sztorik megjelenítéséhez különböző technikájú és stílusú animációs technikát alkalmaz.
Nemes Csaba – saját bevallása szerint – azért választotta az animációt, „mert ez a műfaj a legkevésbé dokumentarista, nem jellemző rá a technikai képek kíméletlen naturalizmusa. Az animáció fontos eleme a rajz, a kézi munka, annak ellenére, hogy a munkafolyamatokat ma számítógéppel végzik. Ez a műfaj segít a konkrét események elidegenítésében, művészi vizsgálatában, mert képes sűríteni, és más nézőpontokból értelmezni a mozgóképek által dokumentált eseményeket, segítségével elkészíthető az őszi politikai bohózat ironikus remake-je.”
