nézőpontok / aspects
Van-e tényleges jelentősége azon kijelentésünknek, hogy „a saját szememmel láttam”? Becsaphatjuk-e vele önmagunkat és másokat? Talán ez a néhány sor és a témában rendezett kiállításom meditációra késztet.
Személyekbe, tárgyakba és eszmékbe olyasmit látunk bele, ami nem, vagy nem kizárólagosan létezik, más meglévő dolgokat pedig gyakran nem veszünk észre. E felületességünk szerencsétlen esetben manipulálhatósághoz vezet, a legjobb ha beismerjük, gyakran még a saját szemünknek sem hihetünk.
Lehet-e egy tárgy egyszerre gömb és kocka, szeretetteljes és visszataszító? Kiolvashatunk-e belőle többféle jelképet? Ugyanazon plasztika különböző nézőpontból szemlélve karakteresen más formákat mutat. E formák lehetnek ismertnek vélt jelképek, szimbólumok, absztrakt téridomok.
Például az itt látható képek egyazon tárgy (a Végtelen történet) különböző nézetei. Ez a matematikából ismert szimbólum, a végtelen jel egy kitekert, nyilakkal feldúsított vagy dinamizált egymásba incselkedő játéka. Speciális helyzetekből nézve a biológiában használt meredező nyilú hímjel és a pozitív befogadás nemiségét szimbolizáló női jel rajzolódik ki. Ezek szívszerű egybeolvadása, egymással, egymásért harcoló felek ritmusa, kereszteződése.
A kiállítás több szálon fut. Az egyik könnyen felismerhető, konkrét jelképeket magába foglaló tárgyakat mutat be. A másik szál létrehoz, illetve kiválaszt egy absztrahált felületet, melynek nagyon sokféle felhasználási változatára mutat be példákat. Ily módon földolgozva a tárgyak jelentése, emocionális hatása mindig változik. Vannak statikus és a közönség által mozgatható szobrok, a térbeli formákból vetített síkszerű plasztikák, majd ténylegesen ezek síkbeli képlenyomatai.
A beskatulyázás, az egy nézőpontú szemlélődés helyett járjuk körül, figyeljük meg a tárgyak önmagukkal és másokkal való kapcsolatát, variációit. Ily módon ez a tárlat egy kiállítás sorozat második darabja, követve az év elején, az Iparművészeti Múzeumban megrendezett vari.art gondolatmenetét. Célszerű a látottakon kicsit meditálni, tapasztalásainkkal összevetni, és csak utána véleményt alkotni.
A tárgyak nemcsak alapvető kinyilatkoztatásokat, dogmákat kérdőjeleznek meg, hanem számos példával szemléltetik és absztrakcióval sejtetik, hogy a világ – beleértve emberi kapcsolatainkat is – színesebb, mint ahogy azt mindennapjainkban előítéleteink révén megéljük.
(Kelle Antal – Anti)
