Ez a művészeti teljesség művei szuggesztivitásával párosulva már önmagában rendhagyó élményt okoz, amit a mostani bemutatkozás interaktív jellege tetéz. A Körzőgyárban a művész és a néző is a kiállítás aktív részévé válik, folyamatos akciókkal alakítja a kiállítási anyagot és annak elrendezését. A művész mindvégig a kiállítási térben lesz, szó szerint „belakja” azt, személyével és cselekedeteivel befolyásolja.
„Az egész teret belső, személyes térré alakítom, ahol a kiállítás ideje alatt én is személyesen és szervesen részt vennék. Teszem ezt a kiállítótérnek újfajta, más értelmezése végett és mert fontos kritériumnak tartom a befogadóval való személyes érintkezést. A kiállítást házként, személyes térként, élettérként fogom fel. Ezért élni kell benne, vagyis interaktívvá kell tenni. Ezt úgy szándékozom megvalósítani, hogy programszerűen cselekszem a térben: eszem, alszom, fát vágok és zenélek.”
Az „élettér” három részből tevődik össze: A ház, az otthon terébe családtagjait, emlékképeit eleveníti meg. A teret installációként kezelve asztalokkal, székekkel rendezi be, és a falra rajzolja tovább az életképeket. A második részben megelevenedik a gyermekkora, és bepillantást enged abba a világba, amiben felnőtt és amivel azután konfrontálódnia kellett. Önmagáról készített fotókkal, önportrékkal, e-mail, sms töredékekkel, átalakított diplomamunkájával tölti ki a teret. A harmadik részben ad helyet a Hasogatás című alkotásnak, ahol a fa hasogatásának átvitt értelmű cselekvéséről indít gondolat-folyamot.
A három rész egyikébe tervezett videóinstalláció szintén a család fogalmát járja körbe. A kiállítást nyitott installációként kezeli, amit a rögtönzés, a véletlen is befolyásol, ezért sok elemét a helyszínen valósítja meg, a kiállítás során.
„Az ember és emberek szerepét, helyzetét helyezem művészetem középpontjába. Teszem ezt azzal a meggyőződéssel, hogy eljutok ahhoz a forráshoz, ahol megtapasztalom a létezésünk lényegét. Kiemelném a megtapasztalás szót mert nagyon jelentős szempont, hogy nem megismerésről hanem megélésről beszélek.”
„Szándékom új kifejezési módok alkalmazása (tánc, zene előadóművészeti elemek), amelyek megteremtik a befogadóval való közvetlenebb viszonyt és elősegítik, hogy a kiállítótérből „public space” váljon. Ezekkel a kísérleti munkákkal törekszem az eddigi kiállítási tér átértelmezésére, újradefiniálására. Ezeknek lényege a nézővel való közvetlen kontaktus kialakítása, ahol elhalványul az adott specifikus tér szerepe. Itt a szerepemet már nem tradicionális alkotóként fogom fel, aki megjelenik a megnyitón és a további kontaktus lehetősége a befogadóval fel sem merül többé. Sokkal inkább látom szerepemet közelíteni az előadóművész által végzett tevékenységhez azzal a különbséggel, hogy nekem nem célom a publikum szórakoztatása. Célnak a már említett tapasztalás átadását és megszerzését tekintem.”
„29 évesen beláttam, hogy nem megváltani, hanem megélni, elfogadni és kézenfogni kell a világot. Ezt cselekszem most. Ezt tekintem életem és művészetem gyökerének, helyes útjának.” (Raatzsch Jenő André)
A kiállítás június 9-ig látogatható. Nyitva: kedd-szombat 12-18 óra.
1056 Budapest, Molnár u. 35. Tel.: 201-6959, 06-209-249-478
www.korzogyar.hu