Hermann Ildi a legfiatalabb hazai fotósgeneráció tagja – s ez munkáin is felfedezhető: fotóin rendszerint látszólag keresetlen, magától értetődő látványokat, részleteket láthatunk az éppen rögzített valóságból. Ugyanakkor éppen ez a letisztult látásmód hoz létre olyan összhangot a fotózott tárgyak, emberek és közegek között, amelyben a hétköznapok során nem látható, észrevételen szépségük, furcsaságuk, saját-létük kerül előtérbe.
„A 60-as, 70-as években a nyaralók egyszerű technológiával, rövid idő alatt, olcsó, könnyen beszerezhető anyagokból megépíthető, akár prospektusból kiválasztható típusú épületek voltak. Funkciójuk: a gyarapodó városi lakosság számára megteremteni a szabadidő tartalmas eltöltésének lehetőségét az iparosodott települések határain kívül, de azokhoz közel. Elsősorban a tó-, és folyópartokat építették ki, így került sor a szentendrei sziget üdülőteleppé alakítására is, amely ma is különös jelentéssel bír a budapestiek számára. Sorozatomban szeretném megragadni és tanulmányozni az elmúlt évtizedekben végbement társadalmi átalakulás jegyeit, melyeket a (nyaraló-) emberek, s a környezetük változása is magában hordoz. Szeretném megidézni a múltat a nyaralókban talált tárgyak, ruhák, fotók, és „szokások” segítségével; dokumentálni az itt felejtett életérzést, mely napjainkat is más megvilágításba helyezi, és egészen más létjogosultsága van, mint régen.
A fotósorozat egyrészről szeretne szólni a 60-as, 70-es évek egységes építészeti stílusáról, illetve az új igények követelte változtatásokkal tarkított épületekről, a nyaralókról, másrészről a társadalmi átalakulást megélő emberekről, akik hagyatékként kapták ezt az életérzést, s akik tavasztól őszig itt töltik minden hétvégéjüket: a nyaralókról.”
Hermann Ildi