Habostorta sült csirkével, hátán összekötözött kezű kirakatbaba vértócsában, habos rózsaágyon fekvő kaucsukbaba, pazar kastélyteremben lebegő női alak – ezek Nyári István festményeinek szereplői. A média által közvetített újabb keletű mítoszok, figurák, filmes alakok, szituációk és kultuszjelenségek erősen kisajátítva, szatirikus fényben köszönnek vissza festményeiről. Fotorealista stílusban festett munkáin megdicsőülnek a mindannyiunk számára ismerős tárgyak, miközben a popkultúra közkincseit idézőjelbe helyezi.
„A barokkosan tobzódó, szuperrealista részletességgel megfestett látványfelületek segítségével valóságos részletekből létrehozott, személyes hiper-világot hoz létre” – írja róla Készman József.
Ez a világ egyaránt groteszk és morbid, hibátlan és valótlan, vonzó és iszonyatos. Nyári érdeklődésének egyik központi témája, a művészet és a giccs kapcsolatának kérdése, éppen ezen ellentétpárok mentén fogalmazódik meg. A Meo-Kortárs Művészeti Gyűjteményben bemutatott, két és fél évtizedet felölelő válogatás Nyári István első retrospektív kiállítása.