A cím nem feltétlenül egy fizikai térre utal, sokkal inkább a belső világra összpontosít, ahol a fő kérdés az, hogy a külvilágnak észlelt környezetünk ténylegesen egy önmagában létező, elválasztott tér-e, vagy pusztán saját kivetítéseink, koncepcióink materializálódása. Állandóan elemző, nyelv központú gondolkodásmódunkkal vajon jogosan tesszük-e szín és forma alá a birtokost? Az érzékeink által alkotott rendszer önmagunk csapdájába vezet, Akhilleusz nem feltétlenül gyorsabb a teknősnél.