„Érdemes követni a vonalak útját, ahogyan azok a kép síkján kőlönböző színekben és formákban ismerős és ismeretlen tereket alkotnak, ugyanis minden szűkösségük ellenére mégis tágasabbak, mint amilyennek látszanak, mert a látás olyan világok felfedezésével ajándékoz meg, amelyek esetleg eleddig ismeretlenek voltak számunkra. Ezt akár úgy is tekinthetjük, mint valamiféle ajándéka, különleges öröme a látásnak, mert ugyebár minden szegénységünk ellenére olyan gazdagságot tár a szemünk elé, amitől mégiscsak elviselhetőbb kitaszítottságunk, sőt akár nevethetünk is a rossz tréfán, amivel eme tájakon szeretnék megviccelni az embert, azaz az imaginárius tévképzetek könnyen zsákutcába csalogathatják a bámészkodókat és akár az is megeshet, hogy nem tudják többé megkülönböztetni a valóságot az illúziótól…”
Oláh Mátyás