Ön-Zablázó – Németh Ágnes kiállítása

„Szalmatemplom – istálló. Ez a lélek „belső tere” – az életút-stációk tere,
az „istállómeleg” is. Az indulás – a hinta – a gyermekkor az érzéki és spirituális egész, mint „a létezés teljességének rész-ként megélése”. Ugyanakkor a lebegés, a fennt-lennt közti repülés, de egyben az illúziók világa is. A stációk, mint életút – hogyan jut el az ember addig, hogy tanulja az önirányítást, az „önzablázást”, avagy veszítse el a zablát, mikor belép a daimon és irányíthatatlanná, „zabolátlanná” válik.
Számomra a zabla szimbólum. Szenvedés és fájdalmak árán tanulja az ember irányítani saját magát, megpróbál harcolni az atavizmusokkal,
saját daimonjaival (!)
A stációk, a fájdalmakkal teli út, a csiszolódás, miközben megpróbáljuk összerakni arcunknak elvesztett darabkáit, a teljesség széttört cserepeit. A performance folyamatát – instrukcióim alapján – tanítványom Králl Szabolcs fotózta rólam.
A látogató, aki belép – lelkemnek legbelső terébe lép be.”
Németh Ágnes