Kondor Attila:
Ontogenezis. Részesülni a létben
Háromcsatornás festményfilm-installáció
Derűs csönd – élő mozdulatlanság. Olyan tapasztalat ez, amely felé az alkotói folyamat akarva vagy akaratlan irányul. A festészet tehát az időnkívüliség megtapasztalására bíztat.
Kondor Attila érdeklődése a filozófia és a képzőművészet sajátos határterületén mozog, a művészet önmagára vonatkozó reflexiója a filozófiai kontempláció számára pedig a művészet egyfajta szellemi gyakorlat eszköze lehet.
A figyelem útjai sorozat festészeti és animációs munkái ezért a gondolkodó látás folyamatait követik nyomon. A festmény az alkotói figyelem fókuszában születik és a nézői figyelem fókuszául szolgál. Az alkotói-befogadói folyamat számtalan mentális és fizikai mozgásának e centruma mozdulatlan. A mozgás hiánya az idő hiányát sugallja: akárhányszor visszatérhetünk egy képhez, mindig ugyanaz marad. Azonossága nem halott tompaság, hanem megannyi korábbi mentális és fizikai mozgás lenyomata. Gondolatok, felismerések, érzések, amelyeket a festés tudatosan, vagy épp ösztönösen kivitelezett mozdulatai látható tárggyá alakítottak. A festmény befogadása során pedig újra aktiválódnak a megismerő és a cselekvő érzékek sajátos összjátékában. Ha a műalkotás mélyen megérinti a befogadót – lehet, hogy csak egy pillanatig, de a festmény mozdulatlansága belső tapasztalattá válhat. Derűs csönd – élő mozdulatlanság. Olyan tapasztalat ez, amely felé az alkotói folyamat akarva vagy akaratlan irányul. A festészet tehát az időnkívüliség megtapasztalására bíztat.
A Kiscelli Múzeum grandiózus Templomterében installált munkában a fent leírt folyamat megfordulni látszik, mivel az animáció lehetőséget ad arra, hogy az időben kibontakozó ritmus és a térbeliség kialakulását nyomon követhessük. A kép animálása, „életre keltése” iránti érdeklődés elsődleges oka, hogy a festmény és a festményt kialakító láthatatlan erők együtthatóit – a figyelem, a koncentráció, a képzelet, a tudatos imagináció és vizualizáció működése transzparenssé váljon. Ez a fajta önreflexió a művészet eredetének vizsgálatán keresztül visszavezeti a szemlélődőt a lét eredetének a kérdéséhez. Erre utal az Ontogenezis cím két jelentésárnyalata: a görög eredetű összetétel szó szerinti értelmében a „lét teremtése”. A természettudomány „ontogenezis” alatt viszont specifikusan az egyedfejlődést érti. Ez az áthallás a lét és az egyén közötti kölcsönhatásra is rezonál. A magyar alcím – Részesülni a létben – erre utal.
A háromcsatornás festményfilm a Templomtér kardinális pontjain lesz megjelenítve. A kiállítás terébe belépő néző először az oldalfalon feltűnő képsorokat látja kibontakozni. A megszokott vágás helyett a Templomtér egy másik pontján folytatódik a vetítés. E logika mentén haladva az egyedi és a párhuzamos vetítések során bontakozik ki a mű. Hasonlóan a korábbi munkákhoz a videoloop egyben ciklikus formaként is szolgál. A többcsatornás festményanimáció lehetőséget ad arra, hogy a film konvencionálisan egyirányú időbeli elbeszélő módját a tér több irányába kiterjesszük. Ezzel érzékeltetni lehet párhuzamos folyamatokat, szét- vagy épp összetartó mozgásokat. A formátumok váltakozó használata lehetőséget ad a horizontális és vertikális irányok filozófiai és teológiai jelentésrétegeit is beépíteni a munkába.
