A festészet története nagyjából háromféle faktúrát ismer: homogén felületet, melyen el vannak tüntetve az ecsetvonások, formakövető festéknyomokat és az absztrakt expresszionizmus vagy az informel teljesen szabad, spontán festékáramlásait.
Orbán Attila egy egyéni festék- és ecsetkezelés kialakításán fáradozik, melynek során az irányított gesztus ereje ugyan szabálytalanul bontakozik ki, de a képtérben feszültséget okoz. Ez a feszültség hivatott a festőben és a nézőben egyaránt „magasabb tudatállapotot” előidézni. (Beke László)