„A kecskeméti kiállítás aktuális felütéssel indul. A Cifrapalota előterében Szent Imre mellett a 800 éve, 1207-ben született Szent Erzsébet (II. András és merániai Gertrúd leánya) látható két faliszőnyegen is. A már halála után négy évvel, 1235-ben szentté avatott türingiai őrgrófné az egyiken a rózsacsoda közben, kenyeret és csipkerózsákat rejtő kötényével jelenik meg, míg másikon mint gyermekeivel Wartburg várából menekülő özvegy látható. A folyosón kiállított szövött falikárpitok a Szekeres Erzsébetre oly jellemző népművészeti ihletés példái, ahol mindenekelőtt a régi vásárok hagyományos mézesbáb figurái (pl. a huszár) kerültek feldolgozásra. (A kivitelező a „Kertem virágaival” együtt a békéscsabai ART-KELIM Szőnyegszövő Kft. volt.) A folyosó végén Szekeres saját készítésű francia gobelinjei közül látható néhány. Az első teremben „Kertem virágai” címmel a szecesszió és a népművészeti hagyomány borítja virágba a falakat, talán itt fogható meg a leginkább a Gödöllői Művésztelep öröksége. Mindamellett a virágok, mint szimbólumok túlnyomó többsége, Szűz Máriához, s kiemelten annak erényeihez kapcsolódnak (pl. rózsa, liliom, írisz). A profán kertből így válhat a látogató szemében egyúttal „elzárt kert”, „földi paradicsom”, „hortus conclusus” is a népművészeti és a „magas művészeti” ikonográfiai tradíció alkalmazása nyomán. A középső teremben „Örökségem” címmel Szekeres Erzsébet „ékszerragyogású” fehér varrottasait láthatjuk. Tartalmilag fehér korszakának középpontjában a szerves emberi élet néphagyományból ismert, szakralitással átitatott állomásai állnak. Műveinek alapja egyszerű zsák-, illetve háziszőttes, erre varrja ki gyapjú-, selyem-, pamutfonalakkal a motívumokat. A különféle öltéstechnikák (pl. szál, buklé, kereszt) mellett applikációkkal, így porcelán- és üveggyöngyökkel, fémes szálakkal egészíti ki a felületet. „Gödöllőn élek és a népművészetben oly gazdag Galgamente az otthonom. Így szinte ösztönösen használtam fel munkáimban a népművészetből merített élményeket. (…) Szőnyegeimen a Galgamente fehér virágai találhatók. Amikor lerajzolom és a szőnyegre varrom, szemem előtt látom a turai Zsiga Ilon néni bütykös ujját, ahogy a hófehér gyolcsra rajzolta mintáit. A fonalak színeinek összeállításában Édesanyám volt segítségemre, aki nemes ízlésével és tiszta gondolkodásával örökidőkre példaképem.” Az utolsó teremben a Meseszőnyegek rendkívül dekoratív, színes világa fogad minket, ahol a népművészeten és a gyermekrajzokon keresztül teszi értelmezhetővé és egyben élvezhetővé is számunkra e mesék „ősi kódoltságát”. A célhoz igazodóan e művein sajátos, plasztikai értékeket is hordozó egyedi technikát alakított ki, kresvászon alapra sűrűn varrott, szövésre emlékeztető szálöltésekkel.” ifj. Gyergyádesz László