A kondorosi születésű Pal Kepenyes világhírűvé vált második hazájában, Mexikóban, ahol több mint fél évszázada él és alkot. Művei – önálló szobroknak tekinthető ékszereitől, kisplasztikáin keresztül a monumentális emlékművekig – világszerte keresettek és láthatók gyűjteményekben, tereken, terekben és ékszerként viselve, nem egy világhírességen. Hazai köztudatba kerülése mindezek ellenére máig váratott magára, épp tíz éve rendezett Budapest Galériabéli kiállítása nem volt elegendő ehhez, a folyamatos, hatékony bevezetést az OCTOGONart Galéria vállalta e nyitó kiállítással és többszöri bemutatási alkalmakkal, Pal Kepenyes hazai képviseletével – a 2007-es Budapest ArtFair-en már nagy sikerrel.
Kepenyes szarvasi gyermekévei után Orosházán járt iskolába, később az Iparművészeti Főiskolán tanult, majd két évig a Képzőművészeti Főiskolán – ám miután az 50-es években koholt vádak alapján letartóztatták, 1956-os szabadulása után elhagyta az országot. Párizsban fejezte be a főiskolát, majd mexikói feleségével Acapulcóban telepedett le. Nemesfémből, többnyire bronz-réz ötvözetből, ezüstből, aranyból, drágakövekből készít kontinenseket, áramlatokat, korszakokat magába egyesítő, kirobbanó erejű, mégis egyéni, karakteres „Kepenyessé” formált alkotásokat: szobraiban a magyar és helyi népművészet, az ősi, indián kultúra összefonódik a századeleji nemzetközi avantgárd, a szürrealizmus és a mai, legaktuálisabb, mindent magába szívó művészet fejleményeivel. Szobrai sokszínűek és élők – bizonyos sorozatának, műtípusainak a „Vivos” nevet adta – olykor szó szerint mozognak, variálhatók, kézbepasszolók, össze- és kicsomagolhatók, térbe függeszthetők és kiteríthetők – „érzelmi és gondolati szabadság, a formai és anyagkísérletek korlátlan érvényesülése” jellemzi őket, miközben „ különös energiák, életszerű érzelmi áramok hatnak a szemlélőre.”
(Bojár Iván András)
