Lakótelep: sajátos kockavilág, a társadalmon belüli mikrotársadalom utópiája. Egy panelrengetegben minden intézmény (iskolák, boltok, sportpálya, orvosi rendelők stb.) adott egy területen belül. Egyfelől teljes és tökéletes világnak tűnik, másfelől egyhangú, nyomasztó, élhetetlen. A helyek, a terek lassan átalakulnak, a panel-rehabilitációs program éppen a lakótelepek legó-játék hangulatát tünteti el, és a „lakóparkok” illúzióját adja, sok vakolattal és külsőséggel. Ám végsősorban és furcsamód semmi nem változik: az elköltözés, a fluktuáció alacsony, a lakótelep nem „átmeneti szállás”, hanem stabil „telephely” százezreknek.
Simonyi Balázs ezt a világot kezdte el nyomozni 2004-től dokumentarista eszközökkel. Elsőként a mai ifjúság viselkedés- és létformáit próbálta feltérképezni. A generációs szakadék feltűnő: manapság teljesen mások a fiatalok mintái, mint 10 vagy 20 évvel ezelőtt, ugyanakkor maguk a tevékenységeik a lakótelepen, nemigen változtak. Erről mesél a Telepi srácok című sorozat.
(Papp Ervin és Simonyi Balázs)
