“A fali fríz – amennyiben dombormű – kiáll a falból. A körülöttünk lévő alkotás nemcsak kiáll a falból, hanem eltünteti a falat. Ennyiben ornamentális: betakarja, mássá változtatja a betont. Ezért kérem, óvatosan mozogjanak. Ez a kiállítás közvetlen lehetőséget ad a belehelyezkedésre. A kép teret enged. Hiszen El Kazovszkij fríze nem díszítmény, legalábbis a díszítmény szó köznapi jelentése szerint. Nyilvánvalóan munkál benne a horror vacui, de éppen ezáltal válik nyilvánvalóvá az a rejtett táj, melyben a hattyú lakozik. A hattyú, amely finoman félrehajtja a fejét, a hattyú, mely ígéret, átváltozás és halál egyszerre. A táj, melyben jelen van, rituális táj. Bizonyos értelemben helye az őrület helye, a végzetes áldozaté. Kazovszkij díszítménye a legmélyebb emberi őrület jele. Az átléphetetlen távolság őrülete. Hely, ahol nem lehet találkozni. Mégis, amennyiben jelen van, és mi is jelen vagyunk, az egyetlen hely a világon, ahol valóban találkozni lehet. Hely, ahol jelenlét honol. Festmény, de plasztikai súlya van. A fríz így körbeöleli a teret, miközben maga is tér. A régi görög frízek általában templomokban voltak, a kultikus alkalomhoz kapcsolódtak. El Kazovszkij alkotása, mely maga is rítus, a kiállítóteret is rituálissá változtatja. Azaz voltaképpen játszótérré. Igaz, mi már nem mutatunk be áldozatot Apollónnak, s nincsenek libikókáink sem. De a művész által élővé tett tér kultikusabb, mint gondolnánk. Üdvözlöm hát önöket itt, El Kazovszkij játszóterén!”
Mestyán Ádám – A jelenlét helye (a Karinthy Szalonban 2002-ben megrendezett Papírfrízről. Élet és Irodalom XLVI. évfolyam, 15. szám, 2002. április 12.)
A Bartók 32 Galéria ezzel a most készülő 30 méteres egyedi műalkotással ünnepli 30. születésnapját.
