Újabb csoportos kiállítással várja az érdeklődőket 2010. február 18-tól a Várfok Galéria Várfok Terme, ám ezúttal nem egy tematika köré fonva a kiállítás műveit, hanem egy bizonyos anyag, médium köré.
A papír a művészek egyik legalapvetőbb kelléke, legyen az illető zenész, aki kottáit veti papírra, vagy akár festő, aki vázlatait skicceli. A papír tanúja lehet a lezseren felvázolt formáktól a legaprólékosabban kidolgozott rajzokig a művek születésének, amelynek első pillanatától jelen van. A papír ugyanakkor nemcsak segédeszköz, kiindulópont: önálló „műfajként” is volt ideje bizonyítani az elmúlt században. A grafikusművészeknek, a sokszorosító grafika művelőinek ez egy alapvető tény, a festőknél viszont kevésbé bevett szokás ily módon előtérbe helyezni.
A papír a kódexművészettel, majd a sokszorosító grafika elterjedésével kezdte önálló szárnyalását a képzőművészet terén a középkortól kezdve. Az akkori merített papír, majd az évszázadokkal később divatba jött – például – japánpapír között óriási különbségek vannak, nemkülönben a rajtuk feltárulkozó művészeti alkotások között. A középkort a huszadik századtól elválasztó időszakban a papír többé-kevésbé hasonló szerepet töltött be a művészetben, hiszen egyaránt szolgált metszetek terjesztésére, vázlatok készítésére. A rajz értékének növekedésével viszont a XX. század vége felé önálló „műfajjá” nőtte ki magát, mikortól kezdve a szándékosan papírra készült alkotások elnyerték méltó helyüket, elismerésüket. Az új médiumok felbukkanásával a XX. század folyamán a papír némileg háttérbe szorult – kevesebb figyelmet kap, mondhatni néha szó szerint eltörpül az óriási festmények mellett.
Pedig a papír közvetlenebb kapcsolatot enged kibontakozni a néző és az alkotás, az alkotó között. Legalább annyi, ha nem több típusú anyagot bír el, mint a vászon. A létrehozott mű függ a papír fajtájától, vastagságától, a felvitt anyag állagától, mennyiségétől, típusától. A papír olyan finom rezdüléseket is megenged, melyek a vásznon elvesznek.
A papír másra ösztönöz, mint a vászon: automatikusabb, spontánabb, ugyanakkor aprólékosabb, kimértebb vonalakra, színezésre is. Szolgálhat mérhetetlen mennyiségű firka alapjaként, nagyvonalú gesztus hordozójaként vagy egy átsuhanó gondolat rögzítőjeként.
A Várfok Teremben most olyan művek kerülnek bemutatásra, melyek jó érzékeltetik, ki hogyan „kezeli” e központi szerepbe helyezett anyagot. Nádler István gesztusai, Csiszér Zsuzsi köröző mozdulatai, Győrffy László önpusztító gondolatai, El Kazovszkij vándorállatai, aatoth franyo vörös hátterei, Rozsda Endre szürrealista alakjai, Mulasics László tanulmányai, Szirtes János fekvő fái, feLugossy „kint és bentjei” és nem utolsósorban Françoise Gilot tusalakjai – mind-mind papíron elevenednek meg ezúttal.
A papír néha szembetűnően, néha alig érzékelhetően válik diszkrét hordozófelületté, melyen az anyagok rejtett tulajdonságai is előkerülnek. Ideje egy kicsit közelebb menni a művekhez és aprólékosan, majd távolabbról is felfedezni e sokszínű médium önálló tartományát.