„A falakon nagyrészt festményeket és grafikai munkákat láthatnak, az alkotó ellenben szobrászművész és zenész. Ez a körülmény mégsem vezet ellentmondáshoz, a kiállított munkák rendkívül szobrásziak, illetve zeneiek. Eljátszott művek lenyomatai, monumentálissá terjesztett minimalista felfogású alkotások. Tekinthetjük a műveket eszenciaként, hívhatjuk őket inscape-eknek, belső, szellemi tájképeknek is. Valójában a természetben meglévő periodikusság, az élet egészét átfogó ritmus a fő témája Dohárszky Béla kiállításának.
A képalkotó elemek jelzésszerűek. Vonalak, pontok által alkotott rendszerek jelennek meg, melyek a világot mozgató jelenségeket, a minden irányban kiterjedő, folytatható teret és időt idézik fel bennünk. Statikusságukban ott a folytonos mozgás, változás, a korlátlan átjárás tudata. Nincs máz, sem fölösleges dísz, csak a tiszta információ; még a színeket is megvonja a művész. A fény-árnyék kontrasztot használja ki inkább, így erősíti tovább a koncentrált lényeget. Egyensúlyt kíván tenni illúzió és realitás között, párhuzamot vonni, érzékennyé tenni a nézőt a meglátásra.
Legújabb munkáiban a víz megjelenési formáit vizsgálja. A tenger hullámzása és felhők formáinak változásai is mind fraktáljelleget mutatnak; a ritmikusságon és a párhuzamos elrendeződésen van tehát a hangsúly.
A vásznakon megjelenő kiválasztott organikus rendszerek egyben törvényszerűségek, elemi struktúrák kivetítései. Felerősítik a tudatot, hogy apró részletként –és nem másképp– veszünk részt az állandóban, a folyamatban. Tükörteremben vagyunk. Azért jöttünk, hogy bizonyos hangokat halljunk, amelyek jelentéssel bírnak számunkra, azért, hogy bizonyos dolgokat lássunk, amelyek esztétikai és szemantikai tapasztalatainkat gazdagítják, finom dimenziókat nyitnak meg bennünk.
A kollázsokban is megjelenik a szabad, de mégis koncentrált vonalháló, egy nem lezárt, egyszerű jelekből felépített, kódolt nyelv. Tépett papírt, fémlemezeket, fém tárgyak lenyomatait használja a művész; a dolgok egymás mellett léteznek és mégis egységes egészet alkotnak. Átpoétizált valóságelemek tárulnak elénk.
A kiállítás koncepciója követi a minimalista építész, Ludwig Mies van der Rohe elhíresült mondását „Less is more”– a kevesebb több.”
(Kürtösi Brigitta)
A KIÁLLÍTÁS A KÁDY GALÉRIA TÁMOGATÁSÁVAL JÖTT LÉTRE. A Kády Galéria évek óta a fiatal kortárs művészek pályáját segíti kiállítási lehetőségekkel.
A Kády Galéria Az ismeretlen művészekért Alapítvány célja: Támogatni kívánja Magyarország területén, és a határokon túl alkotó ismeretlen, de tehetséges kortárs művészeket, a művészet minden területén. Továbbá segítséget kíván nyújtani azoknak a művészeknek is, akik szociálisan hátrányos helyzetük, vagy káros szenvedélyeik miatt nehezen illeszkednek be a társadalomba, és segítségre szorulnak.