A szelek talányos szerzetek. Nem láthatók, nem tapinthatók, hallani is csak azt hallhatjuk, amit mozgásuk kelt. Fújhatnak, hozva északi hideget, forróságot délről, vihart nyugatról, langyos esőt keletről, de van, hogy szinte meg se moccannak, csak rekken a levegő. Miként volnának hát ki-, vagy épp megismerhetők?
Koronczi Endre sok éve foglalkozik a szelekkel, afféle modern Aioloszként finom hártyarétegek közzé tereli, próbálja szelidíteni, őrizni, majd szabadon engedni őket. A nejlonszatyrok felfúvódnak, majd elernyednek a természet törvényei szerint. Formát öltenek, alakzatot vesznek fel.
A művész a folyamatosan bővülő Ploubuter Park kísérleti terepén vizsgálja a zsákok életjelenségeit, melyet álló- és mozgóképpel folyamatosan dokumentál. Koronczi kezdetben természetes előfordulási helyükön vizsgálta az egyedeket (Talált faj), majd a mesterséges előállítás módozataival kezdett kísérletezni.
A Paratusspiritus manuatum (Háztáji lélekkeltetős) egy mesterségesen előállított csoport, melynek egyes alakjai elhelyezkedésük földrajzi koordinátái (szélességi és hosszúsági fokok) és a számozás (Fig. 34–89) szerint ismerhetők fel. A csoport darabjai a különböző változatok sokasága miatt az ismétlés módszerének kérdését vetik fel, miközben épp annak lehetőségét vetik el. Egyfajta lélek-metaforák: mindegyik kivételes és megismételhetetlen.
Megnyitó 2017. december 11-én, hétfőn, 18 órától!