„A könyvművészet és a populáris kultúra felé is nyitott grafika a maga
rugalmas eszközeivel közvetlenebb kapcsolatot őriz meg a társadalom
égető, aktuális kérdéseivel, mint a képzőművészet más műfajai, úgy,
hogy közben megőrzi autonómiáját, művészi színvonalát. Jól
megfigyelhető ez mind az avantgárd grafikai lapokon, a közvetlenül
társadalomkritikai élű alkotásokon, mind pedig a népi és történelmi
tradíciókból táplálkozó klasszicizáló, archaizáló műveken. A kiállítás
kiemelkedő lengyel (Wladyslaw Skoczyla, Edmund Bartolomiejczik,
Stanislaw Ostoja-Chrostowski, Tadeusz Cieslewski, Stefan Mrozewski) és
magyar grafikusok (Uitz Béla, Moholy-Nagy László, Bortnyik Sándor,
Derkovits Gyula, Szőnyi István, Aba-Novák Vilmos, Molnár-C. Pál)
mintegy 200 műalkotásán keresztül ad áttekintést a húszas, harmincas
években párhuzamosan érvényesülő különböző tendenciákról, melyek a 20.
század történelmi megrázkódtatásokban gazdag időszakáról tanúskodnak. A
nézők a sokszorosított grafika legkülönbözőbb technikáinak – a fa- és
linóleummetszet, rézkarc, litográfia – esztétikai értékeit az
eszközöket nemegyszer virtuóz módon kezelő művészek munkája nyomán
fedezhetik fel. A kiállítás elsősorban azoknak szól, akik érzékenyek a
grafika intim, részletszépségekben és árnyalatokban gazdag műfajára, de
joggal számíthat azokra is, akiket érdekel a lengyel táj, a lengyel
irodalom és történelem. Már a két világháború között ismert volt a
modern lengyel fametszet kiemelkedő jelentősége, a mai közönségnek
módja nyílik még szélesebb betekintést kapni a lengyel grafika
történetébe. A tárlat a magyar grafika ismerőinek is tud újat nyújtani,
mert több olyan felfedezést is a közönség elé tár, amelyeket a Magyar
Nemzeti Galéria grafikai osztályának munkatársai az elmúlt évek nagy
kiállításai kapcsán tettek.” (részlet Bakos Katalin katalógusszövegéből)
