A Lengyel Intézet Platán Galériájában, a PÁRbeszéd kiállítás-sorozat negyedik alkalmából Király Gábor és Magdalena Moskwa munkái kerülnek bemutatásra. A sorozat alapvető célja két művész közötti dialógus megteremtése, a munkáknak a galéria terében történő találkozása, melyek ezáltal izgalmas kapcsolatba kerülhetnek egymással.
Mi ennek a találkozásnak a közös nevezője?
Képzőművészeti alkotások összehasonlítására, hasonlóságok, illetve különbségek felszínre hozatalára művészettörténészek már több évtizede kidolgoztak módszereket. A hasonlóságok és különbségek ideája mentén került a választás ezen művészekre.
Ami jelen esetben összeköti Moskwa és Király művészetét az, az emberi ábrázolásra történő összpontosítás, de nem a portén vagy egy meghatározott személy ábrázolásán keresztül, hanem egy hangulatnak, a lélek egy állapotának a kifejezése által. Mindkét festő képeinek szereplői egy időtlen térben egzisztálva, intenzíven keresik a befogadóval való kapcsolatot, az emberi létre való reflektálására késztetve. Magdalena Moskwa nőalakjai hieratikusak, mozdulatlanok, saját gondolataikba, világukba mélyülten jelennek meg. Némelyikük azt a látszatot kelti, mintha egy meghatározhatatlan térben lebegne, körülvéve olyan sajátos attribútumokkal, mint a kézfejek, melyek a középkori festészetben ábrázolt keresztrefeszítésre emlékeztetnek, Krisztus kínszenvedésének címerszerű összeállítására, az Arma Christire (Krisztus fegyverei). Moskwa szereplőinek arcvonásain még a XV. századi németalföldi festészet nyomait is megtalálhatjuk, de felfedezhető bennük maga művésznő is. Ezzel szemben Király Gábor munkáinak hőseit sokkal több dinamizmus, nyugtalanság jellemzi, mely benyomásunk az ábrázolt alakok hibrid jellegéből fakadhat – az emberi és állati lét mezsgyéjéről, heves emóciók és kirobbanó erejű expresszivitás, egyfajta primitivizmus jellemzi őket, ez elsősorban a sötét tónusú fej-ábrázolásokra érvényes.
A két művész munkái között kialakuló párbeszéd során szembekerül egymással kettejük eltérő festési stílusa: Magdalena Moskwát választékosan igényes, míg Király Gábort durvább ecsetkezelés és színfoltok jellemzik. Moskwa képein megfigyelhető kifinomult részletek – a női haj plasztikus ábrázolása, a festménybe illesztett csipke és ékszer, Király Gábor rusztikus, nyugtalansággal átitatott ábrázolásai egymás mellett még erőteljesebb hatást érnek el.
Figyelmet igényel továbbá, hogy mindkettejük esetében megjelenik a fa, mint hordozóanyag – Magdalena Moskwa gondosan előkészített, sima felülettel, míg Király Gábor véletlenszerűen talált, rusztikus, nyers formával dolgozik. Ezen aspektus kellően példázza az alkotók eltérő temperamentumát.
