Az
akvarell és a vele együtt használható anyagok változatos megoldásokat
tesznek
lehetővé, a művész szándékának megfelelően. A könnyedség, a közvetlen
kifejezőerő amit ezzel az anyaggal el lehet érni,a reneszánsz korának
mesterei
óta a mai napig fontossá teszi. Albrecht Dürertől kezdve Edward Hopperig
számos
nagy művész alkalmazta ezt a technikát. A galéria több száz grafikai lapjából történt
válogatás az embercentrikusság jegyében született művekre koncentrál.
Hat művész
hatféle verziójának együtteséből láthatunk egyféle tablót, amely jelen
korunk
emberének speciálisan korhoz kötött, de ugyanakkor általános
állapotáról,
helyzetéről tudósít. A kiállítás központi képe Marlene Dumas Faceless
című műve.
A világhírű, nagyon befutott művésznő egyik legjellemzőbb papírra
készült
képének térdelő figurájához hasonlóan a kiszolgáltatottság, a
titokzatosság
aurája jellemzi Csurka Eszter vízbezárt nőalakjait is. Király Gábor intenzív
színvilágú
képein különféle hétköznapi tevékenységekkel foglalkozó erőteljes,
túlélő
típusúnak beállított, de nem feltétlenül könnyű életű alakokkal
találkozunk.
Bukta Imre finoman és szellemesen dokumentált szocio-portréin az ember
és a
környezet szétválaszthatatlan szimbiózisával szembesülünk. Szikora Tamás
munkásságának két ritka korai darabját láthatjuk. Két tradicionális
téma, a
tanulmányrajz és a művész műtermének képe az ábrázolás tárgyai. Halász
András
festményein a koncepció és a képi megjelenítés azonos érvénnyel vannak
jelen. A
jelenlét és a távollét filozófiai problémájának egyik lehetséges
legegyszerűbb
és nagyon cool megfogalmazását látjuk.
Bognár
Tünde, művészettörténész
