Az első világháború, és a forradalmak után néhány művész – Tihanyi Lajos, Brassai, Vértes Marcell – bécsi és berlini emigrációt követően Párizsban telepedett le. Az itthon maradottaknak a konszolidáció időszakáig ritkán volt lehetőségük Párizsba utazni. A Klebelsberg Kunó kultuszminiszter által létrehozott külföldi magyar intézetek hálózatából ugyan Párizs kimaradt, de a húszas évek végétől újra beindított állami ösztöndíjrendszer lehetőséget biztosított a művészeknek, hogy rövidebb-hosszabb ideig a francia fővárosban tanulhassanak. Az 1920-1930 közötti időszakban az idősebb generációhoz tartozó, tanulmányait egykor a Julian Akadémián végző Vaszary János játszott központi szerepet, aki főiskolai tanárként itthonról is nyomon követte és tanítványaival megismertette a Párizsban zajló művészeti eseményeket. 1925 után újból alkalma nyílt arra, hogy többször a francia fővárosba látogasson, élményeit, a cirkuszok, kabarék, mulatók és kávéházak világát könnyed akvarelleken örökítette meg. Ösztönzésére több tanítványa járt Párizsban tanulmányúton. Vaszary vezető személyisége volt az 1924-ben alapított Képzőművészek Új Társaságának (KUT), amely összefogta mindazon progresszív szellemiségű művészeket, akik a forradalmak után nem az emigrációt választották. Később ő hozta létre az Új Művészek Egyesületét (UME) is, melynek tagjai nagyrészt tanítványai közül kerültek ki. Mindkét csoportosulásban számos Párizst megjárt művész szerepelt.
Vaszaryhoz hasonlóan a párizsi bárok, a nagyváros éjszakai élete bukkan fel Vértes Marcell litográfiáin és Zilzer Gyula itt kiállított rézkarcán is. A lapok szeretetteljesen kritikus, ironikus hangvétele a korszakban meghatározó új tárgyilagosság attitűdjével rokon. Uitz Béla 1924-1925-ben Párizsban készült rajzai egy más, konstruktív és expresszív irányt képviselnek. A párizsi házak, háztetők, a Szajna hidak, vagy az Eiffel-torony a szerkezet puritán elemzésére és összefogására adtak lehetőséget, éppúgy, mint a nagyméretű tusrajzokon a gótikus épületek enteriőrjei a struktúra elemzésére és expresszív erejű megörökítésére. A háború előtt már Párizst megjárt KUT-tag Perlrott Csaba Vilmos és Bor Pál néhány rajza a francia és német hatásokat beolvasztó kubo-expresszionizmushoz kapcsolható. Czimra Gyula, Cserepes István, Vass Elemér lapjai egy konzervatívabb irányt képviselnek, a század eleji avantgárd törekvések továbbfejlesztése helyett az azokat megelőző naturalista illetve impresszionista alapokhoz és a századforduló dekorativitásához nyúlnak vissza.
Róka Enikő (MNG – Grafikai Osztály)
Párizsi jegyzetek / Notes de Paris 1920-1930 – Válogatás a Magyar Nemzeti Galéria grafikai gyűjteményéből
A 19. század második felében Munkácsy Mihály, majd a 20. század elején Rippl-Rónai József példája nyomán tömegesen érkeztek Párizsba fiatal művészek, a Magyar Vadak kiállításon számos, a század első évtizedében készült alkotásukat láthatja a közönség. Az első világháború folyamán megszakadt a magyar művészek párizsi zarándoklata, hiszen ellenséges ország lévén lehetetlen volt Franciaországba eljutni, akiket pedig a háború kitörése véletlenül francia földön ért, mint idegeneket internálótáborokba kényszerítettek (Rippl-Rónai József, Bossányi Ervin, Szobotka Imre).
