„Kisnémeth Ferenc festészete a saját szavai szerint: MEDITÁCIÓ. Az Idő, a Szépség, az ember okozta változások jeleit szeretné megmutatni akvarelljein, rajzain és olajfestményein át. Megragadja az időben múló dolgokat. Ahogy az idő örvénye visszafordul egy málló kapu, épületrom, vagy üres pad körül, a szabad mozgásában fennakad egy gondolat, akár egy romos porta padja előtt, ahol ma már nem születnek tejillatú pletykák.
MEDITÁCIÓ tehát. Ezért mondja műveiről, hogy nem törekvése a harsány, minden színben fürdő ábrázolás. „Elég, ha egy képen csak egy kicsivel van több, mint amit egyből látunk” – mondja. Egyesek szerint ez a törekvés sok rokon vonást mutat a japán haiku költészettel. Ütősen lényegszerű, és a természetből vett konkrét dolgokon át hat, úgy, mint egy békacsobbanás a vízbe, amely széles hullámokat indít meg a lélek belső, tiszta tavában. A szubjektív gondolat hullámait. Ez a nem konkrét lényegű, bár az adott pillanatból, helyzetből fakadó néma tanítás Kisnémeth Ferenc festészete.”
